Napra forgó Hold

Költözés

Kár hogy mindent utólag írkászolok le. Így számomra kissé uncsi de mindegy, ezt megörökítem. Életem első igazi költözését.

Ugyebár februárban költöztem fel a 3 sráchoz. Kicsit messze (a belvárostól), kicsit igénytelen, és sok szempontból előnytelen lakásba. Kispest elég szürke, ratyi hely. Az 50 villamost pedig egyenesen rühelltem. A lakásban a szobánk elég szűkös volt, ami nem zavart, csak az hogy nem tudtam a cuccaimat (még a ruháimat sem) hova pakolni (csak a folyosón lévő szekrényekbe). Így hát leginkább a földön voltak. A konyha tágas volt, de nagyon retek. Minden régi, és levakarhatatlanul koszos. De azért megszerettem. Az utazgatást annyira nem csíptem, bár a reggeli metrózást bearanyozta a mindennapi rituálém: a Metropol olvasás. Amit még szerettem a régi albiban, az a környéki áruházak, boltok, így az együttes boltba járás szokása Mikivel. Viszont a lakótársakat nem különösképpen bírtam, sőt, egyre jobban idegesítettek, így már nagyon vártam hogy Annával összeköltözzünk. Ennek gondolata a Szegedre (pontosabban SZIN Fesztre) tartó vonat egyik kabinjában fogalmazódott meg bennünk. Az albérletnézés igénybe vett 1-2 hetet és 1-2 kellemetlen helyzetet is, de elég hamar sikerült megtalálnunk az… igazit? Annak nem mondanám, inkább a „jelenlegi helyzetünkben legalkalmasabb” azaz legolcsóbb, viszonylag központ közeli helyen lévő és annyira azért nem lepukkant (de nem is modern) kislakást.:) Ilyen tipusú lakásokat (is) 60 + rezsiért láttunk, nem gondoltuk hogy találni fogunk egy ennyire olcsót mint ez (45.000).  Továbbra is rejtély számomra hogy mitől kerül ennyibe ez a lakás. Külön jó dolog hogy mindent egy jó fej ingatlanos intéz, a főbérlővel sosem fogunk találkozni. Sőt, a szerződést határozatlan időre köthettük, pedig mindenhol legalább egy évre kellett.
Megbeszéltük a beköltözés időpontját, ami végül egy nappal előrébb tolódott, így sietősen összerámoltuk a cuccunkat délután. Kis szomorúság bujkált bennem azért, nem szeretek búcsúzni, még ha egy nem túl előnyös lakástól kell is. Hiszen itt is voltak szép pillanatok.:)
Másnap meló után találkoztunk Annával, mentünk az új albinkba kulcsátvételre, és az első bérleti díj kifizetésére. Utána takarítgattunk, és vártuk hogy megjöjjenek a fiúk a cuccunkkal. Amíg elmentek Anna csomagjaiért, addig én kipakolgattam a miénket.
Mivel másnap hazamentünk, nem élveztük ki egyből az első napokat. De ami eddig kiderült:
Környék baromi jó,színesebb, kisvárosias, lakók kedvesek, hangulat jobb. (A beköltözés utáni nap visszatértünk Kispestre elszámolásra, máris nagyon idegennek és szürkének tűnt a hely). Még ki kell találnunk, hol a legérdemesebb vásárolni, mert itt több a kisebb, drágább bolt. Bár van egy Lidl 2 villamosmegállónyira, de ott nem érdemes mindent venni, valamint találtunk egy nagyobbnak tűnő Match-t  1 utcányival a lakás mögött, midőn tegnap ott rakott le a 30-as busz, ami a Keletitől közvetlenül „hazavisz”. (Ez is nagyon nagy előny!! A régi lakáshoz 3 átszállás vezetett, és majdnem egy óra pluszba, ami egy 3 órás út után nagy csomagokkal nem a legjobb…)
A konyha szűkös, elmegy, bár a villanytűzhelyet egyelőre nem nagyon sikerül megszoknom (mondhatnók felbasz), és tapasztalatunk szerint a sütő nem is működik, tehát meg kell javítattnunk (persze a főbérlő annyival kevesebb bérletidíjat kap).
Anna szobája kicsit szűkös, de nem rossz, és jól ki is dekorálta. A miénk jó tágas, nagy rakodótérrel, sok szekrénnyel, jó ággyal, fotelokkal, ééés, TV-vel! Bár elég ratyi csatornákra fizetett elő az előző lakó és még vezetékes telefonra is, ami nekünk nem nagyon szükséges, de mindegy, nemsokára lejár az egy év hűségnyilatkozat, utána válthatunk. Nem lenne jó előfizetni egy másikra, mert akkor nekünk is 1 éves hűségnyilatkozatot kéne kötnünk, amit e bizonytalan helyzetben asszem egyikünknek sincs kedve megtenni.
A lakás összességében napos, jó hangulatú, meleg (házközponti fűtés) bár hátránya lehet, hogy a fürdő és WC egyben van. De ez annyira nem vészes.

 Nos. Szokjuk-szokjuk a lakást és az új szituációt (együttélés így 3-an), de az IGAZI beavatás szombatig várat magára, ugyanis akkor lesz a házavató buli, miutánis teljes értékű lakókká avanzsálunk.:D

a Visszamenőleg-től Most-ig

Ismét rég írtam. De nem baj, ami késik, nem múlik.

Az elmúlt hónapokban szintén a párkapcsolatom körül forgott az életem, a suli különösebben nem kötött, de csináltam, jó jegyeket kaptam stb. Valamint jelentkeztem az ELTE-re szocmunkára. Jó lenne ha a levelezői összejönne, bár nehezebben találnék munkát. Viszont több időm lenne arra, hogy megteremtsem havi megélhetésem összegét.
MIndenesetre nagy segítség az, hogy Mikivel együtt lakhatunk. De előre szaladtam.A lényeg az, hogy otthon fél év óta nem kapott munkát, így - mivel egyébként is Pestre akartam jönni - mondtam neki, hogy akkor próbáljon meg itt szétnézni. Így februárban feljöttek Laciékkal. Nekem pedig sokkal könnyebb volt követnem őket.Így, április 26-án megtörtént a költözésem.:)
Érdekes azért, mindig elcsodálkozom hogy milyen sorsszerű dolgok történnek velem, és hogy hogyan tudják segíteni fentről a terveim megvalósulását.:) Jó ez az Isteni gondviselés!:)
A diákszövetkezetekbe csak elég volt bemennem, és egyből kaptam munkát. Az első munkanapom borzasztó volt, egy Terra Novában 12 óráztam, de soha többet!! Önbizalomromboló alja munka volt, és estére a lábam ment szét. Szerencsére Miki este testileg lelkileg összerakott (pl.lábmasszázs :)) így másnap feltöltődve indultam Budaörsre, adatrögzítéses melóra. Másfél hétig voltam ott, és nagyon jó volt!:) Nagyon bejött a meló, és kedves ismerősökre tehettem szert.:) Azóta is forródrót, receptcsere, könyvajánlás stb.:)
Az azt követő hetet, ami most van egyébként, a tanulásnak kívántam szentelni. Ez csak többé-kevésbé valósult meg, de inkább kevésbé.:D De hát csak menni fog, nem vagyok én olyan hülye.:D
Azért egy munkanapot ígyis bevállaltam: Tescoba mentem árufeltöltőnek. Nem volt annyira vészes: kolbászokat rendezgettem a polcon, sajtot vágtam és felvágottakat rakosgattam műanyagtálcákra a húspultnál. Nem volt annyira gáz, de az állómunkát kurvára nem bírja a lábam. Igyekszem többet nem igazán vállalni ilyesmit. Bár néha biztos muszáj lesz, mert nehéz elcsípni a jó kis adatrögzítéses melókat, a telefonálgatósakat meg igyekszem egyelőre elkerülni. Mindenesetre hosszabtávoon nem megyek ilyen helyre az tuti.

Közben Mikivel nagyon megszerettük az Intim Torna Illegált, és elmentünk koncertre is, ami állati jó volt!:) Olyan jó, hogy végre akkor tudok elmenni a koncertre, amikor megszeretem! Többek között ezért jó itt Pesten. Csak megtetszik egy zenekar, és 1-2 héten belül nagy valószínűséggel fellépnek itt valahol...Már úgy mennék a következőre!

 

 

 

csak azért mert már régen nem...

Hm…csaknem 3 hónapja nem írtam semmit a blogomra. Úgy látszik ha  van párom, hajlamos vagyok az ilyesmiket elhanyagolni.
Valahogy eszembe sem jut írkászolni ilyenkor. Meg most úgy nem is történt semmi izgalmas dolog, amit közzé tennék itt. :) Ami meg történt, történik, az rám tartozik.:P

Ami most van: Életemet kitölti a suli, munka és a párkapcsolat. Mondjuk jelenleg leginkább utóbbi érdekel.:D
De mostmár ideje mondjuk a tanulásba is jobban beleásnom magam, úgy látszik hiányzik a tavalyi lelkesedés most, meg a világmegváltó gondolataim.:D  (Eszméletlenül jó időszak volt az a tavalyi… nagyon szeretek rá visszaemlékezni. Áthatotta a VHK és Grandpierre imádat, a suliba járás és tanulás öröme, valamint a Beával való nagy barátságunk, közös élmények, és a kialakuló életcéljaim.:))
Mondjuk ettől függetlenül az első két dolgozatom jól, (90%felett) sikerült, szóval nagy gáz nincs. De ideje lenne elkezdenem kidolgozni az esettanulmányos tételeket, meg némileg átnézni a tavalyi anyagokat.

Ezenkívül meg…. utálom a hideget, és előre irtózom ettől a szörnyű, nyíirkos, sötét, hideg 4 hónaptól, ami közeleg. De hát eddig is túléltem minden alkalommal, ez most is így lesz. De hogy jobban meg kell küzdenem a jókedvért, az tuti.
Ja, meg végre rászántam magam, és megint el kezdtem tornázni. Minimum heti 3x, 1 óra testmozgás. Ha már folyton zabbantok, legalább ennyi egészséges dolgot csináljak már.:) Bár a fő motivációm inkább a testszépítés! :DDD

Na, egyelőre ennyi.

Rostallói erdőjárás

Ha már részletesen nem, írtam le, azért így utólag pár szóban igenis meg kell említenem,hogy milyen fantasztikus volt a múlt hétvégém.
A családdal, és anya munkatársaival Rostallóra mentünk három napra. Csodálatos volt! Első nap kb 13 km-t mentünk, nagyon szép bükkerdőben. Voltam már többször túrázni, de egyszerűen vannak olyan tájak, erdők, amelyeknek a hangulata nyomasztó számomra. (Pl.Jósvafő környéke) De ez nem ilyen volt! Csodaszép napos, vidám, barátságos erdő volt, nem győztem magamba szippantani lelkületét, és örülni hogy milyen jól érzem magam.

A vidám hangulat szempontjából nagyon meghatározó volt Zoli folyamatos ökörködése, na és persze apáé, hiszen valakivel azért csak poénkodni kell.:D
Emlékezetes volt a Wok kínai edényről való párbeszédük:

"- Hogy is hívják azt a kínai findzsát?"
- Frizbi!"
XDDDDDDDDDDDDD

Sokáig nevettünk Zoli beszólásán (bár hogy ez a válasz honnan jött neki,kérdéses) de én mégis apa "helikopter tetején forgó lekvár" és az erről szembe jutó korábbi "lekváros róuzsa" beszólásán kaptam olyan röhögőgörcsöt, hogy míg leértünk a hegyről nem bírtam abbahagyni, taknyom-nyálam egybefolyt, és Juditék meg rajtam röhögtek.
Az este is nagyon jó volt. Kaja-pia, rengeteg nevetés. Másnap pedig kb 24-26 km-ert mentünk!!! Lementünk Telkibányára, megnéztük a múzeumot, gyönyörködtünk, milyen szép kis falu, és mentünk visszafelé. És közben nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy ennyire jók vagyunk. :)

Másnap délelőtt elég korán keltem a felnőttekkel, pucoltam egy jó nagy kondér krumplit, összevágtam, közben ők már sütötték a húst, utána a krumplit is, és istenijó reggelebédet csaptunk. Indultunk hazafelé, de még megálltunk a szállodánál, körülnéztünk a tónál.

Az utána következő 1-2 napon úgy vágytam vissza oda, vagy csak úgy az erdőbe... még szerencse hogy anyáék sokat járnak (sőt mostanában már mi is) ezzel a társasággal túrázni  egész évben, így hamarosan megyünk. Már alig várom!!!

 

 

 

7!

Hegyalja

 

 Eredetileg hétfőn indultunk volna Annával és Kovival a 6:50es vonattal, de cifrábban sikerült a reggelem. Kezdem az elején.

 Csak vasárnap este volt normális program a Diósgyőri vár Kaláka Folkfesztiválján. Sajnos nem az Ady szervezte a programot, így a többiek nem jöhettek fel, de meglepő módon egy régi ismerős; Pisti személyében találtam társaságot.:) A Csík zenekarból csak néhány számot néztem meg, mert inkább lent a táncházban nyomunk Zolival és Balázzsal, (mert odáig bejöhetett bárki ingyen) ami nagyon jó volt! Teljesen szétcsesztem az új cipőmet a porban, meg a sarkamat is, midőn feltörte. Hiába kötöztük be 20szor, a tánc hevében lejött a lábamról.:)

 Szerencsére az Etnoroom-ra Zolit már felengedte az őr, így azon hatalmasat táncoltunk.:) Tényleg nagy élmény volt, nagyon jól táncol Zoli.:)  Aztán felértünk a koliba aszem olyan fél 3 körül, hogy baromi sok alvás után 5kor kelve menjek ki az 5:50kor menő buszhoz, mellyel hazaérek 6kor, és frissen üdén kívánatosan mehetek a 6.50essel Hegyaljára.

 Nos ez úgy nézett ki, hogy már megint sikerült rossz buszra szállnom a kolinál, ami elkanyarodott a picsába, majd onnan visszagyalogolva és villamosra szállva az 5:50es buszt pont elértem...volna, ha ment volna, de nem tudom honnan szedtem ezt az időpontot, mert 5:30kor és 6:50kor ment busz. XD

 Ennek örömére mosott szarként vártam a hasonlóan járt Bencével (csak ő Ongára ment ugye. Hát kb. Ő is úgy nézett ki mint én, csak vörösebb szemekkel). Én inkább felültem egy Németi buszra, és apa hazavitt a vonatállomásról.

 Otthon befeküdtem az ágyba, aludtam pár órát, majd kényelmesen elkészülhettem, és este 6-kor anyáék levittek a cuccokkal együtt.

 

 A hétfő és keddi nap egy átlagos ivászatot takart, a keddi mondjuk jobban sikerült. activitizés a Tisza parton Leventéékkel, utána kóborlás Annával...

 

 Aztán a szerda is eljött. Vártuk már a Skafunderz koncertet, ami be is váltotta a reményeinket, jót tomboltunk rá.

 Utána Kispál helyett bekeverdtünk az A38-ra Parov Stelar-ra . Eddig nem ismertem ezt a zenekart, de fantasztikusan jó volt. Zolival táncoltunk rá. (egy másik Zoli.:))

 Aztán örömittas részegségünkben átmentünk a Maláta bárba, ahol állati jó retro/indie vagy rock disco volt ott minden nap hajnalig. Az első estén a borzas fejű DJ Zöld szórakoztatta a jónépet pizsamaszerű ingjében. Kovi meg úgy döntött, feltétlenül meg kell ismételnünk a 3 évvel ezelőtti cipő nélkül táncolós és cipő lekönyörgős jelenetet, amiből ő akkor sajna kimaradt, azon a csodás krishna-muzsikás estén.:) Imígyen levetettük topánjainkat, és még pár embert sikerült rávenni eme cselekedetre. Mikor már D'N'B kezdett menni, kicsit kezdtem unni a partyt, úgyhogy elmásztunk kajálni, majd aludni.

 

 A csütörtök reggeli lebzselés ismét nem fontos. Estefelé mentünk Besh O Dromra. Nem tudom miért, de mostanában valahogy nem nagyon tud beindítani a zenéjük (pedig most állati jó pörgős számokat adtak, sokkal jobb volt mint tavaly) de az is lehet, hogy csak nem csíptem be még eléggé. Inkább elmentem a sátorhoz megcsinálni a hajam, Anna csatlakozott, és némi további ivászat után visszatérve az utolsó két számot tényleg jól végigtomboltam.:D

 

 Ezután következett a transglobal Underground. Húúú....hát valami fergeteges volt.:) Néhány csajszi elkezdett velünk táncolni, és nyáladdzó vagy lenéző szemek kereszttüzében durván erotikus táncokat nyomtunk, nagy élmény volt! Közben bőszen sajnáltam hogy nem vagyok férfi, mert ezek aztán NŐK voltak a javából, IGAZI nők!! Kisugárzással, erotikával. Ha férfi lennék, pont ilyen nő kéne nekem.

 Ezután együtt mászkáltunk, beszélgettünk, és kerestük Kovit a DeWaltnál, mígnem véletlenül Gergőbe botlottunk.:O Hát, nagy volt az öröm és egymásra találás! Mentünk is tombolni a Ferenczire. Utána felszedtük Beát, Ivánt, és Annát, és némi szintentartás után mentünk a Malátába Indie-discoba.:) Midőn kezdett hajnalodni, világosodni, úgy gondoltam ideje nyugovóra térni. Így is történt. Bár asszem nem aludhattam egy óránál többett... nem tudom miért, de nem tudtam elaludni, csak fetengtem ott.

 

 A pénteki napra alap úgy készültem, hogy ez lesz a legratyibb, koncertek szempontjából. Érdekes módon viszont más szempontból ez volt az egyik legjobb nap, tele volt meglepetésekkel.:)

 

 Előszöris strandolni akartunk Gergőékkel, de mivel nem találtunk erre alkalmas helyet, úgy döntöttünk kenuba ülünk, és úgy keresünk egy stéget.:) Fantasztikus élmény volt!!!:O Kovi, Anna,meg Gergő egy barátja ült egy kenuba, mi meg Beával, Gergővel voltunk.

 Kb. két km-ert eveztünk egy stégig. Ott kikötöttünk, úszkáltunk, majd mentünk visszafelé. Jaj, azóta is bennem van, hogy úgy kenuznék újra!!!:)

 Talán olyan 7 körül értünk vissza. Lezuhanyoztunk, elkészültünk, és mentünk koncertre. Én Kistehénre mentem, a többiek leléptek Fintrollra. Rezsával szerencsére megtaláltuk egymást, és elvoltunk, bár nekem nem volt így nagyon tombolós kedvem,hogy a többiek leléptek. Elmentünk Rezsával a Faithlessre, jól elvoltunk, már eléggé be voltam csípve. Aztán rockdiscoba mentünk Gergővel, Beával és Ivánnal.

 És itt történt a nap másik nagy meglepetése, melyet egy találkozás, ismerkedés okozott. Tánc, Beszélgetés, Tiszapart.... szép este volt.:)

 

 Szombat

Rohadtul meleg volt, egész nap döglődtünk, vizes törölközővel a nyakunkban. Igen zseniális módszer.:)

Este mindenféle fenyegetések és rémhírek érkeztek arról, hogy az év legnagyobb viharját várjuk, és leállítják a fesztivált 1-2 órára. Az egész tábor erről beszélt, nem egy ember a sátrát is összepakolta és hazaindult.(hülyék:D) A legviccesebb az egészben az, hogy eközben még javában sütött a nap, ugyanolyan meleg volt, és nemhogy a szél nem támadt fel, de még egy felhőt sem lehetett látni sehol.

 

...De Hegyalja állt, és vártuk a vihart.

( "Apa legyint, és apa kocsit hajt"……..nem tom mért, de ez jutott eszembe.XD)

 

Ebből aztán rengeteg poén kerekedett.:) Részegek rohangáltak, hogy "jaj vihar, vihar!!!!" mindenhonnan kétségbeesést tettető ordítások hogy "Mind itt halunk!!!" és közben nem történt semmi.:D

 Visszamentünk a kempingbe ahol már Szamiék jól voltak, és kiabálva adtuk elő, hogy a fesztiválterületen már tombol a Vihar és jégeső, és mindjárt ideér.XDDDD

 Azt hiszem életemben összesen nem hallottam annyiszor a vihar szót, mint ezalatt a néhány óra alatt.:D Nagyon mókás volt a helyzet.

 Aztán látva az ok nélküli ijedelmet, a szervezők végre elindították a koncerteket. Mi pedig mentünk Moogra. Átnéztünk közben a Vad Fruttikra is. E koncerten valóban pillanatok alatt hatalmas szél támadt, jöttek a fekete fellegek, és be is kellett fejezni a koncertet, a hang is elment. Visszatértünk Moogra, bár 5 percre az is leállt. De a sátras koncertek ugyanúgy meg voltak tartva. Jót tomboltunk rá (bár az, hogy a Survive-t nem játszották, bunkó, tirpák dolog :D) majd mentünk a Kerekes Bandre a Maláta bárba.

 Úgy vélem, Hegyalja legjobb koncertje volt, de mindenesetre önkívületben tomboltam az első sorban; a Sticára legalábbis mindenképpen. És utána addig csápoltunk Annával és Kovival, amíg a hegedűs lejött hozzánk, és egy csomót csevegtünk.:D Tök jófej volt, vagy félóráig dumáltunk.

 Ezután - értelmes koncert nem lévén - átmentünk a JägerBar-ba, ahol valami alternatív/retro disco szerűség volt. Miután Miki felhívott és sikerült rávennem hogy jöjjön táncolni, hatalmasat roptunk,(ott Kovi környékén:D) és nagyon jól éreztük magunkat. Az est további része is meglepően jól sikerült.:)

 

 Megint sikerült 3 órát aludni. Reggel hideg volt  - úgy látszik a Hegyaljáról való hazamenés napján törvényszerű a szar idő, hiszen még az is a Fesztivál vége miatt szomorkodik. Nem is  baj... napsütésben nem olyan jó depizni.:D Bár érdekes módon idén elmaradt a Hegyalja utáni depi, valahogy könnyen visszailleszkedtem a mindennapokba.

 

 Összefoglalva: Természetesen idén is állati jó volt a fesztivál, de koncertélmények szempontjából a tavalyi kicsit jobb volt. Illetve nem jobbnak mondanám, hanem emlékezetesebbnek. Mert nagyon jó koncerteken voltunk, csak valahogy mégis alig jut szembe, hogy min is voltunk x nap?

 A Krisnás kaja szar volt, kivéve a szerda esti lencsét, az idő nagyon meleg volt és sajnos csak egyszer fürödtünk, - de az nagyon jó volt! Hatalmas élmény volt ez a kenuzás, szeretnék újra!...

Ami a színpadokat illeti, jobb volt hogy az A38ba mindenkit beengettek és nem kellett sorakozni, mint tavaly a Multiba (így sem volt tele 14 évessel, mivel az ilyen korúak ritkán értékelik a jó zenét) viszont nem tetszett hogy nem voltak oldalt asztalok, és fetrengéshez való babzsákok.

A Pepsi színpad tavalyi elhelyezkedése nekem sokkal jobban tetszett. A nagyszínpadról kb. semmi nem érdekelt, :D ott nemigen voltam, egyszer tévedtem csak arrafelé a Faithless néhány számára.

A kedvenc színpadom idén a Maláta bár volt, az egykori Bomba helyén. Jó kis szőnyeges, a tavalyinál tágabb, viszonylag szellős koncerttérrel, ami idén helyet adott a hajnalig tartó alternatív disco-k nak, amiket nagyon szeretek.:) Szóval elégedett voltam vele.:)

A nagyobb társaság, Eszter, Zsanették, azért hiányoztak idén. :( Remélem jövőre jönnek! Bár mi azon gondolkozunk, hogy akkor már a fizetős Tiszavirág campingben leszünk. Csend, fák, normális WC-k, hangulatos kocsma… megéri a pénzét, én úgy vélem.

 

Szóval akkor Hegyalja…találkozunk jövőre!

 

Én vagyok az

"Én vagyok az, aki nem jó,
  a Fellegajtót nyitogató.

  Nyitogatom a felleget,
  Sírok alatta eleget.

  ...

  De bolond volnék, ha búsulnék,
  Ha a búnak helyet adnék

  Én a búnak utat adok,
  Magam pedig vígan járok"

 

 

 

Belevonatozok a nyárba.:D

Már megint tök régen írtam, úgy látszik mostanában csak Élek, és nincs kedvem ezt bepötyörészni ide.:)
Viszont idegesít, hogy baromi jó dolgok történnek velem, melyek leíratlanul maradnak/tak.

Úgyhogy most ismételten csak nagyvonalakban írom le az elmúlt idők történéseit, kezdve ott, mikor az előző írásomban is lejegyzett letargikus rosszkedv egy csapásra megszűnt.

Ez pedig június 6-án történt a Borsodi Fonó első napján. Müller Péter szerint ha valami már olyan rossz, hogy szinte már elviselhetetlen, az előbb-utóbb átcsap az ellentétébe. Pontosan ez történt ezen a napon, midőn a borzalmas idő és egyéb dolgok miatt már csaknem sírtam dühömben a buszmegállóban és azt hittem felrobbanok, és mindjárt széttépem a jegyemet és nem megyek sehová .
Hál’istennek az idő kivirult, és let csodás társaságom is . A buli pedig olyan fergetegesen fantasztikus volt, hogy le sem írom. Ti ezt nem érthetitek!:P Vagy leginkábbis nem érdekel.:) (Akit igen, úgyis megkérdezi. Vagy már elmeséltem neki)

Ezzel az alkalommal jelképesen végre megérkezett életembe és lelkembe is a nyár, és a nyári boldog bulizós, Hegyaljavárós Életörömös hangulat.:)

Az azt követő héten, a suli utolsó hetében levizsgáztam jelnyelvből, tehát meg van az alapfokúm.:) Ahhoz képest hogy pedagógiából és gyógypedből semmit nem tanultam, hatalmas nagy istenkirály „mázlim” volt (kérj és megadatik ugye:P) így 5ös 4est kaptam.

A suli utolsó napja pedig eszméletlenül jót tett az egómnak.:) Ugyanis történetesen a gasztronómiai szakember háztartástan tanárunk bogrács-versenyt szervezett a suliban.
És a gulyásunk olyan szinten jól sikerült, hogy komolyan mondom olyan istenit soha nem ettem még. És ebben nagy szerepe volt az én fűszerezésemnek.:P hiszen az a lelke!:D
A tanároks is el voltak szállva tőle, mondták hogy mi fogunk nyerni . A végére mondjuk ez a tipikus „Mindenkié finom, úgyhogy nem akarunk dönteni, mindenki nyer” jött ki a dologból, de én akkoris úgy éreztem, hogy a dicsőség a mienk.:)
Mondhatom jó volt utána bejönni füstszagúan dolgozni!:)

Nyáriszünet óta egyébként többnyire folyamatosan dolgozom, múlthéten szinte enni meg aludni jártam haza (voltolyan nap hogy még azt sem.:)) Na az a nap is jól sikerült, táncház, utána ivászat Leviékkel... másnap munka...:D kell ennél több? XDDD
Végre egy kis zsongás!! Jól érzem magam nagyon! És érzem, hogy a nyáron fantasztikus dolgok várnak rám! (elég csak a Hegyalja-programra ránézni, annyira jó előadók lesznek most, hogy húúú:D)
Visszatérve a munkára, nagyon jó ez a hely, nagyon jófejek a munkatársak, lehet közben olvasgatni, netezni, és nem fárasztó. Olyan mintha nem is dolgozni járnék, hanem csak úgy el otthonról.:) Szóval áldás van rajtam hogy ilyen álom-munkám van, ennél jobb diák-meló nincs is!:)

Asszem most ennyi.:)

Annyi mindent...

Mennyi mindent megoldottam...
Mégis itt ülök egy nagy rakás szaron.
Mozgás egy pontban messze
Felém jön megment-e?
Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel!
Féljetek...

Zsíros álmos lángos ország
Sárba ejtett disznópörzsölő
Hazugságba pelenkázott
Égve hagyott életek

Pont itt megy egy, látod! Pont itt megy egy,látod!
Pont itt megy el aludni!

Hunyd le a szemed otthon vagyunk
Akartam mondani de most már...

Annyi mindent elrontottam
Mégis itt ülök a háztetőn a napon
Valami mozgás messze egy pontban
Biztos jön valaki, hogy jöjjön ha gond van
NEM ÉRDEKEL, NEM ÉRDEKEL, NEM ÉR, DE KELL HOGY JÖJJÖN!"

 

Tyű

Tyűha! Meg sem merem nézni, mikor írtam utoljára!:D Minden hű és hűtlen olvasómtól és nem olvasómtól elnézést kérek, és persze magamtól, hogy életem fontos eseményei, érzései
leíratlanul maradtak.
Valahogy elfelejtkeztem arról hogy írjak, az idő pedig telt és telt, majd úgy voltam vele hogy a pesti kiruccanásom után írok, de azóta is több mint fél hónap telt el.
Mindenesetre tök nehéz elkezdeni valamit, amit régen nem folytattam. Utálom.
Úgyhogy megpróbálok ennél rendszeresebben írogatni mostmár, hiszen nem azért csináltam ezt a blogot h ne írjak bele.

Először akkor írok egy kicsit az utunkról. Április 25-én volt Vágtázó Életerő koncert a PECSA-ban, és mi 2 nappal előtte csütörtökön felmentünk Beával, hogy Annánál(és Annával hehehe) töltsünk pár csodás napot.

Eszméletlenül jól éreztük magunkat, találkoztunk Gyulával, B.Petivel, Teával, volt Margitszigeten vízipipázás, Budai várban debilkedés, grillezés, és sok SOLO-zás. (végre már elővettük a tavaly karácsonyra kért és megkapott kártyámat.:))
A koncert viszont sajnos nem volt annyira jó, mint amit vártam, de ez nem a zenészek hibája. Egyedül is voltam, nem is ittam, ráadásul a fejem is megfájdult. (Ami valljuk be nem tesz valami élvezhetővé egy ordibálós zúzós káosz-zenét.)
Elég fos volt hétfő reggel hazajönni, tökre vágytam vissza. Annyira más volt Pest mint Miskolc, annyival izgalmasabb, és színesebb. Maguk az emberek is, annyira sokfélék.

El is terveztem, hogy mindenképpen felmegyek nyáron 4 hétre dolgozni. Fantasztikus lesz! A legjobb nyaralás, amit el tudok képzelni!:D (mégha melózok is közben)

De ehez nem kell más, minthogy össszegyűjteni annyi pénzt, amennyiből vígan elélek 4 héten keresztül.

Hál’istennek már dolgozom az ügyön. Nem, is akármilyen melót kaptam!:) A Sykes-nál vagyok MÁV-os telefonos ügyfélszolgálatban. Tréning, minden megvolt, szóval ki vagyunk valamennyire képezve, kötetlen a munkaidő, és maga amunka is jó, (bár újként nehéz, hiszen nem minden hívásnál tudjuk hogy mit kell csinálni).
Szóval ha a holnapi napot is ledolgozom, már meg lesz a Hegyaljára a költőpénzem.:)

Utána pedig amit keresek, azt már mind viszem a pesti utamra.:)

Mostanában teljesen elégedett vagyok az életemmel. Van célom, ennek eléréséhez van munkám, és ezen kívül is sokmindent csinálok. Pl. múltkor mentünk anyáékkal túrázni, és nagyon jól éreztem magam, nem tudom mért, mert sokat túráztunk már együtt, de most valahogy teljesen bezsongtam tőle,(pedig igen hosszú útvonal volt, izomlázunk is lett tőle.:)) és alig várom hogy jövőhéten ismét menjünk.:)
Mostanában sokmindenkivel találkoztunk is, kocsmázás, beszélgetések, miegyéb. Tegnap a Gumisba is kimentünk jópáran, utána meg Bront koncertre.:) Nagyon jó volt!(főleg másnap (vasárnap) reggel golgozni menni, 3 óra alvás után.:D)

Azonkívül „valaki” még így látatlanul is erőteljesen jelen van az életemben, és sajnos nem tudom eldönteni hogy ez rögeszme e vagy valami más, de szerencsére szerdán megyek jósnőhöz (alig várom!!!:D) és remélem hogy választ kapok majd a kérdéseimre.:)
 
Addigis By!:)

kis pedagógiai lelkizés

A minap beszélgettünk Ibolyával pedagógián (ti. ő tanítja) mindenféle pedagógiai dolgokról. A mai tanárokról, nevelőkről, tapasztalatainkról… hát igen elkeserítő a helyzet. Amiket megtárgyaltunk:

A rendőröket iszonyat szigorú pszichológia tesztnek vetik alá, mivel azért csak fegyver van a kezükben. Szerintünk mindenkit aki gyerekekkel akar foglalkozni, ugyanilyen szigorú tesztnek kéne alávetni. A pedagógusok ugyanis még durvább fegyvert tartanak a kezükben, aminek a gyerek számára egész életére következményei lehetnek, és vannak is.

Borzasztóan elkeserítő a magyar iskola rendszer, és az, hogy milyen emberekből lesznek pedagógusok…nem értenek a lélekhez, a gyerekekhez, sokszor még ahhoz sem amit tanítanak, vagy ami a feladatuk lenne. Hogy egyszerűbben fogalmazzak ez nekik csak a munkájuk, és nem a Hivatásuk. És ez szerintem egy ilyen felelősségteljes „munkában” egyáltalán nem lenne szabad, hogy így legyen!!! Itt emberekről, emberéletekről van szó!!

És ez fokozottan igaz a gyermekotthonokra!!!

Tudom, a saját szememmel látom, mivel gyakorlatra járunk. Vinnyognak, hogy „jaj, már megint be kell jönni dolgozni…” Ilyet mondani egy ilyen szakmában! Ha munkának tekintenek egy ilyen dolgot, az azt jelenti,hogy a gyerek csak a pénzkeresés eszköze… és ez manapság sajnos így is van, látszik azon, ahogy viszonyulnak a gyerekekhez. (Tisztelet a kevés kivételnek)  Mielőtt el kezdtünk volna gyakorlatra járni, úgy képzeltem, hogy a nevelők és gyermekek között családiasabb vagyis szeretetteljesebb a hangulat: néha egy-egy érintés, simítás, valamelyik gyerek szeretgetése…

Hja? Naiv vagyok? Bocs… ehelyett nevelők harsány trécselése, valamely gyerek kriplinek vagy buzinak nevezése, többet káromkodnak néha mint a nevelt tinédzserfiúk (pedig valljuk be, nehéz azt meghaladni…) és egyáltalán nem látom egyiken se, hogy áradna belőle valami érzelem, szeretetféleseég, őszinte törődés a srácok (sorsa) felé…

Hja, hogy két diplomás pedagógusokról van szó? Semmi baj…végülis a papír nem jelent emberséget és jóságot,szeretetet…csak egyet: tud magolni, tanulni az illető, de Igazán elsajátítani, bensővé tenni, megérteni ennek az egésznek a lényegét azt nem… (Na ezért mondtam azt a pszichológia-tesztes dolgot)

 És akkor engem nevetnek ki hogy a Karrinába járok, mert milyen gyenge suli meghát ugye nem fősuli vagy egyetem?

Hát...talán igazuk van.  Igen, itt valóban nem csak személytelen könyvmagoltatás folyik… csupáncsak folyamatosan arról tanulnuk, hogyan kell nevelni a gyereket, hogy lelkileg ép és harmonikus legyen. Csupáncsak arról tanulunk, hogyan NE rontsuk el ezt a folyamatot. Csupáncsak arról, hogy szeretve, személyiségét figyelembe véve, megadva neki a szeretetet és biztonságot – foglalkozzunk vele. Csupáncsak arról, hogyha a gyerek így és így viselkedik, nem leordítani,utálni kell, hanem a dolgok MÖGÉ kell látni, mért viselkedik így, mért lett ilyen. (Nem az ő hibája, mindennek oka van, amely főként a környezetben keresendő, főleg ilyen speciális esetekben...) Csupáncsak arról tanulunk, amiről ez az egész a GYAKORLATBAN szól! Ezért megyünk óvodába, gyermekotthonba hetente, vagy sérültek közé! Ezért beszéljük meg jó és rossz tapasztalatainkat nap mint nap! Ezért nézünk filmeket, amelyekben a szereplőket pedagógiai/pszichológiai szempontok szerint kell elemezni! Mert meg kell értenünk a gyerek/ember személyiségének a nyelvét!!! Mert ez nem könyv, nem leírt és bemagolt sorok, nem munka, hanem Élet, Érzés, és Hivatás!!! ….kéne hogy legyen!!

És itt is úgy van, hogy aki így gondolja, és tényleg szívvel-lélekkel csinálja, azt fogják végül kinézni a munkatársak…

 

Kicsit szentimentális lett ez az írás, tudom. De csak azért, mert ez nekem igazán Fáj. Fáj, mikor látom az otthonban azokat az életeket. 12-15-18 éves fiúkat, akik olyan szeretnivalóak…mégha némelyikük keménység möté rejti is szeretetvágyát. Személyiségek, akikből annyi mindent lehetne kihozni. Annyi örömöt lehetne szerezni nekik programokkal, játékokkal. Annyira sokat lehetne velük beszélgetni az életről, róluk, világról. És annyira lehetne szeretni őket. Sőt, annál is jobban, hiszen nincs családjuk, nincs senkijük, és természetes környezetükből kiszakítva nagyobb szükségük lenne rá, mint bárki másnak…

És erre azt látom, hogy a nevelők bejönnek dolgozni(!) unatkoznak, egymással trécselnek, néha hülyéskednek némelyik gyerekkel, beszólogatnak nekik, tanulnak velük egy kicsit, majd végre mehetnek haza…

Igen, fáj. Elhiszem hogy nehéz és fárasztó (bár ezesetben nem tudom miben fáradnak el). És tudom, hogy nem fogom megváltani a világot. De legbelül érzem, és fel merem vállalni, hogy jelen pillanatban legnagyobb „karrierálmom”, hogy egy gyermekotthon egyik fiúcsoportjában próbáljam meg boldogabbá varázsolni a nehezen kezelhető ifjoncok életét.

 

 

UNKLE,mint UNalom, Kiábrándultság, LEtargia...valamint egy kurvajó együttes.:)

Rég írtam már…

Ezalatt az idő alatt a pedikűr/manikűr, műkörömépítő sulimra koncentráltam, készültem a vizsgára, vagy legalábbis próbáltam,és szarrá idegeskedtem magam.

Ennek az időszaknak hál’istennek vége, 4-es bizonyítvánnyal van egy szakmám.

Gondoltam, ha vége ennek az egésznek, indul végre az élet, rengeteg mindenbe belekezdek, sokmindent fogok csinálni,satöbbi, de rá kell jönnöm, hogy keserűség, letargia, van helyette, valamint gondolatok és egy-két reménytelen próbálkozás az izgalmasabb élet felé.

Na meg UNKLE minden mennyiségben, ami számomra csaknem megüti a Massive Attack színvonalat, és ez nem kis dolog:

http://www.youtube.com/watch?v=__r0gwxzeVE

 http://www.youtube.com/watch?v=JqJKWOwxG3c&feature=related

 
Ja,és amúgy nagyon ügyesen sikerült műkörmöt varázsolnom magamra, és még jobbkézzel is meg tudtam csinálni a díszítést rá.:) ennyi.

Tehetséges barátaink.:)

Máté és Levente barátunk egy kibaszottjó, profi számot hoztak létre, és én ezt sok embernek meg is mutogatom, így ide a blogomra is idelinkelem:

http://edvin-arnhelm.blogspot.com/2009/01/hangositsd-meg.html

Mint ahogy már mondtam is neked Máté, (és a blogodra is kommenteltem) nekem állatira tetszik, egy igazi profi számnak tartom, és szerintem tuti van jövőd, remélem hamarosan befuttok majd!:DDD
Csak így tovább!!:))))))))

Más: Az előző írásomhoz még annyit fűznék hozzá, hogyha akartok ilyenen játszani, csak potom fél millába kerül.:D Állítólag egy svájci házaspár találta ki és gyártja ezeket a hang drum nevezetű csudákat.:) Én személy szerint úgy kipróbálnék egyet...gyönyörű hangjuk van.

Ja, az utolsó videóban a pali a Manu Delago nevű kicsit Jazzes formáció tagja, itt belehalgathattok, mennyire jól hangzik ez a hangszer egy hegedűvel pl...
http://www.manudelago.com/eng/projects.htm
Csak kattanjatok jobboldalt fent a "LAUNCH THE AUDIOPLAYER!"-re.

Hang Drum

Na, ha valami nagyon jót és különlegeset akartok látni:

 

És ha ez tetszett, akkor itt van még két tök jó.:) én napok óta ezeket hallgatom.:D Az utolsó ipsemár kettőn játszik egyszerre!:O

k

Ha egészen véletlenül vkinek még nem mutattam volna...

"Az az ég, van e még, túl a tél falakon..." /Ghymes-Január/

Hát nagyon régen írtam már………

Kezdjük a karácsonytól.

Karácsonyi hangulat most idén először = 0

Ok: december végéig egyszer sem volt szükségem sapkára, pedig nagyon értzékeny a hidegre a fülem.

Érzések: mindegy, most ez van. Attól együtt a család, sok a kaja, sok a TV-zés, jó a hangulat, van ajándék.:D No problem.

Amúgy idén nagyon viccesre sikerült a szenteste. Először ittam karácsonykor, és többet,mint terveztem:D Hubertus, aztán vacsora közben és után is boroskolla. Aztán báttyal ajándékozás után Vaszlavik gazembert néztünk a youtubeon.:D

Majd kimentünk annával meg Kovival sétálni, és ittunk fütyülős barackot, meg még fehérbort.:D Szóval poén volt.

 

A szünet jó volt, és hosszú, néhány bulival. Pl. Kepi egyik barátnőjénél, vagy a Kaktuszban. A szilveszter nálunk volt, felejtős, lehetett volna jobb is.

 

Vizsgák: Örültem, mert sikerült gyermekvédelemből megteremtenem magamnak azt a tételt, amit húzni akartam, úgyhogy 5ös lett.:D A jelnyelv meg 4es, pedig semmit sem tanultam rá, és még tehetségem se különösebben van hozzá.:)

Ami viszont kezd aggasztani, hogy kevesebb mint 1 hónap múlva vizsgázom körmösből, és még mindig nem tanultam semmit, pedig sokmindent kéne.:S

Fos egy hónap áll előttem.

De úgy néz ki, van aki kicsit megszínesítsi nekem. :)

2008.dec.23. de akár 5. is lehetne

 

 

Májer szotyadék a doboz csücskében, vagy inkább egy zseniális DJ. :)

Igazából a Csodaszravas napján láttam ezt a filmet, és hát…rég láttam már ennyira jót, az biztos. Elég egyedi a story, a főszereplő. Mostanra végre sikerült megszereznem, úgyhogy újfent láttam jópárszor. És még fogom is.:)
A történet magja: egy ibizai alkesz/drogos, kissé szétcsúszott, de állati sikeres és népszerű DJ teljesen megsüketül, és mégis sikerül folytatnia a zenélést.
Elvileg igaz történet alapján készült, legalábbis ezt írják ki az elején, és a film is így van megcsinálva, kortársak beszámolói, miegymás. Kis dokumentumfilm jelleg. :) (de gyakorlatilag azt olvastam, nem az. De akár az is lehetne. Beetowen is süketen komponált...zseink pedig voltak, vannak, és lesznek. Még ha mi, átlagosak nem is tudjuk megérteni, hogyan csinálják.)

A főszereplőt Paul Kaye játssza, és szerintem valami fantasztikus az a színész.(kár hogy más filmben nem nagyon játszik) Azok a kék szemek… annyira mélyen tud vele nézni, de ugyanakkor meg van benne az a zavarodottság, szétcsúszottság, félelem, de a komolyság is. Különösen tetszik, ahogy a film végére átformálódik Frankie személyisége(így a tekintete is), és a céljai. Hát igen, mire képes egy tragédia, és persze A Nő.:D Aki mellett megkomolyodik, és nagy mélységeket is képes megélni. Nagyon tetszik a nagy visszatérése előtti pár feszült pillanat, jól mutatja, a „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”- effektust.:) Persze jó értelemben.

Tetszik, ahogy a siketség folyamatát mutatják. Először csak fülzúgás, egyre kevesebb hallás, majd a végén a csönd… az ember igencsak át tudja élni, milyen félelmetes, ha az embert a nagy zajforgatag után, egyszercsak teljes csend veszi körül…egyedül marad, a gondolataival. Mintha magába lenne zárva. A külvilágból csak képeket lát, zaj nem vonja el a figyelmét…
Szerintem mondjuk lehetett volna több "csöndes" jelenet a filmben, amikor tényleg a siket Frenkie szemszögéből látjuk a dolgokat. Pl. a nagy visszatérésnél, ahol végülis nem hallotta sem a tömeget, sem az intrót...

Más: Tetszett az ocsmány borz, rózsaszín retyós kötényben, mint a kokain jelképe.:) Jó volt, hogy a leszokást is ezzel a jelképpel oldották meg, nem mutogatták, hogy hogy szenved meg ilyenek. Nem is illett volna a filmbe a jelenet, mert nem ez volt a lényeg. A drogozás csak egy mellékes dolog volt, addigi link életének velejárója.

De nem elemezgetem itt tovább a filmet, kurvajó és kész.:) „Aki pedig nem hiszi, az bekaphatja! Tudniillik nekem semmit, semmit nem kell bizonyítanom nektek, ribancok!” - hogy mondjak egy nagyon elmés idézetet a filmből, magától Frankie Wilde-tól.:D

 

Budapest, Budapest, de csodás! (folyt.köv.)

Fél 1 körül Beával elindultunk, csatangolni egyet. Anna még aludt, mert hajnalig Csillagkaput nézett. A Hősök tere közel van a lakáshoz, így oda mentünk. Ott csatlakozott hozzánk Peti, és elmentünk a Keletihez Gyrosozni. Ott csatlakozott hozzánk a másik Peti, akit előző nap ismertem meg a koncert után. Igazából nem számítottam rá, hogy ennyit fogunk sétálni, elmentünk a Budai várba is, fél 7kor értünk vissza a lakásra. A lábunkat teljesen lejártunk, nagyon elfáradtunk, a torkom is szar volt még, befeküdtünk hát Zoli ágyába.:) Anna drága pedig kérés nélkül főzte nekem a teát.:D
Igazából el sem tudtam képzelni, hogy lesz erőm este bulizni, de hát nem lehet ám cserben hagyni az ünnepeltet.:P És bizony ha meleg buliba kell menni, hát oda megyünk, nem mintha nem akartam volna!:D
Hamarosan átjött Z. három ugyancsak meleg haverja, és alapozni kezdtünk. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ilyen jól összehaverkodunk, de végül kurvajó hangulat kerekedett, és rájöttem, hogy jobban imádom a meleg pasikat, mint gondoltam.:D Egyszerűen tüneményesek, rengeteget nevettünk, és erőssen becsípve elindultunk a buszhoz.
Egy kis incidens miatt (nagyon finoman fogalmaztam, mert e pár szó igazából egy oltári nagy seggfejséget, igazságtalanságot takar) nem mehettünk be a tervezett szórakozóhelyre, pedig ezek a drágalátos fiúk mindent megtettek Dzsoniért. Meghatódva néztem őket. :)
Viszont mint kiderült, jobban jártunk (mi lányok legalábbis biztosan.) Ugyanis egy pár házzal odébb lévő Rewans nevű szórakozóhelyre mentünk, ahol leszbikus rendezvény volt. Tehát a fiúk nem pasiztak, így sokat táncoltunk, beszélgettünk velük.:)
Leszbikus party ide oda, én egy állati jófej meleg sráccal táncoltam és beszélgettem, és kurvajól éreztem magam.
Ezennel új hobbim van! Meleg pasikkal való erotikus tánc!:DDD Igazából másodjára történt velem ilyesmi, és már nem is emlékszem, hogy kezdtünk el táncolni, de tény, hogy az egész este folyamán nem akadtunk le egymásról, egy kb. 30 perces szünet kivételével, amig újdonsült drágalátos barátomat a WC-be csábította egy férfi.:)
Lényeg a lényeg: nagyon jól össze lehet hangolódni velük tánc közben, mert állatira érzik a zenét, és a másik felet. Nem kell folyton azon gondolkozni, hogy úristen, most akkor összejövünk, vagy bejön e ez a pali, vagy mit akar…hiszen nem akar semmit!:DDD É pont ez a jó az egészben! Simogatások, érintések, ölelések… és tudod, hogy közben nem azon jár az agya, hogy sikerül e még ma ágyba vinnie… ez olyan mint egy..."érintésterápia"!:D
Szóval jó volt, na.:)
Hajnali 4ig buliztunk, és akkoris csak azért jöttünk el, mert már nem nagyon volt ott senki. Pedig nem voltunk még fáradtak.

Másnap aztán sajnos…irány haza…
Ha hamarabb nem is, de április 25-én mindenképpen visszatérek!

"Budapest, Budapest, de csodás!":D

Felejthetetlen órákkal gazdagodtam ezen a hétvégén. Már rég volt ilyen nagy élményekben részem, egész ősszel nem mozdultam ki sehová. Szóval egy jó hosszadalmas írás következik, erről a 2 napról.:)

Dec.5.(péntek) – Vágtázás a csodaszarvassal

Mondanom sem kell,hogy nagyon nagy izgalomban voltam egész nap!
Biztos voltam benne, hogy este hatalmas élményben lesz részem, több hónapja vártam a pillanatot, hogy megláthassam Grandpierre-t, és ismét részese legyek a csodának : mohón szívjam magamba az energiát, és mindent elfeledve irányítson engem ez a zenétől jóval több, ösztönvilágot feltáró, végtelenséget végesbe záró hangáradat.
Beával suli után vonatra pattantunk. Nem sok időnk volt a koncertig, mert negyed 6 körül értünk Annáékhoz, és a koncert 7kor kezdődött…(azaz az előzenekar).
Sajnos semmiféle piát nem lehetett becsempészni, mert végig is taperoltak, úgyhogy gyorsan meg kellett inni a bejárat előtt, azt a finom furmintot…mondanom sem kell, Istenesen becsíptem.:) (meg bent is ittunk valami lőrét.) Addig míg ittunk, összehaverkodtunk valami rasztással, akinek ugyanez a sors jutott a pálinkájával, és még egy párral, akik szintén bort ittak, és száraz fűből kurvajól elkészített szarvasokat készítettek a tagoknak, azt hozták egy nagy zsákban.:D
Sejtettem ám, hogy az átlagéletkor kb. 30 lesz, de hogy ennyire nem lesznek fiatalok, arra nem számítottam. Igaz volt aki a 8 éves gyerekét is elhozta.:)
Szóval elég feltűnőek voltunk.
Be is álltunk előre, kb. az 5. sorba, és alig vártam, hogy vége legyen az előzenekarnak (valami dob együttes) és jöjjön a Csodaszarvas, és Attila. Ekkor már Peti is velünk volt.
Sajnos ami a koncert elejét illeti, csalódnom kellett. Bár Attila hunyt szemmel való besétálása, egy csörgős bottal a kezében, amit a mikrofon előtt átlényegülten rázogatott, hatásos volt, ámbár jobban örültem volna egy olyan Hegyalja Fesztiválos hangolásnak, amikoris üvöltözött össze vissza, és ezzel olyan szinten felspanolt, hogy robbanni tudtam volna örömömben és várakozásomban. :)
Szóval sajnos ez elmaradt, és ráadásul még lassú számmal is kezdtek, amit bár nagyon szeretek, de az a lüktetés, amit úgy szeretek benne, nem szólalt meg valami erőteljsen a színpadon. (egyébként a Zene lakodalmáról van szó.)
A koncert elejére nem is nagyon emlékszem, csak arra, hogy áhitattal néztem Grandpierrt, és örültem a fejemnek. Aztán hálistennek kezdett beindulni a dolog, és sodort a zene, sodort, sodort… és végre megszólalt a Napkapu is. A legtombolósabb számuk, egyben mindenki kedvence. (ami az emberekre tett hatását illeti,és amivel Hegyalján már az első számként megalapozták a hangulatot...) Magamból kikelve tomboltam rá (és egyébként még sok ezután következő számra is.) Ami az engem körülvett népséget illeti, volt egy pár bunkó lökdösődő csaj, pedig nem is estem nekik,csak nekik lökött egy-két másra nem tekintettel lévő tomboló férfiállat.:) Gondolom azt hitték, atom-részeg vagyok, pedig csak a zene részegített meg!:) És aki már eljutott addig, hogy szereti ezt a zenét, és az első sorokban táncol, meglepő, hogy mégsem lényegül úgy át. Mint mondjuk én, vagy az a pali, akit egy szám erejéig magam mellett tudhattam. Az a szám engem megsiratott, olyan csodálatos volt (pedig szövege nem volt, csak Grandpierre dúdolgatott és lalázott valamit, meg iszonyat nagy érzésfelfokozó ereje volt azoknak a dübb-dübb……..dübb-dübb…. Doboknak…) az a vén srác meg mellettem behunyt szemmel, széttárt karokkal mozgott, szinte érezhető volt, hogy ő is máshol jár. Repítette a zene,szárnyalt a lelke... Végre valaki, aki szintén behunyt szemmel táncol. Úgy jobban át lehet érezni a zenét, együtt rezegni vele. Nem vonják el a figyelmem az emberek. Hiába röhögsz rajtam Anna, és basztatsz ezzel!:DDD Na mindegy, szóval kicsit csalódtam, hogy még a VHK/VCS rajongók közül is kevesebb ember éli meg azt a többletet, amiről ez az egész szól.
Mindegy, ez a második szám volt, amire elérzékenyültem, mert az első, ami nagyon erősen hatott rám, az a Rejtelmes kert volt. Ott már tényleg ömlöttek a könnyeim boldog meghatottságomban.
Igen, Grandpierre, megleptetek, nem is kicsit!! Hogy lejátszotok egy Vágtázó Halottkémek számot, ami nem a híresebbek közül való, és ráadásul pont azt, amit magaménak érzek, aminek a szövegét teljesen a saját sorsomra tudok vetíteni, és nagyon szeretem… igen, ezzel telibe találtatok engem, ezáltal a szám által még erősebben éreztem, hogy a sorsommal kapcsolatos megérzésem már szinte nem is megérzés, hanem bizonyosság. Több év múlva…igazából nem is tudnám elképzelni másként.
Aztán ment tovább a koncert. Amúgy komolyan beszarok ezen az emberen…XD Felnézek a színpadra, erre mit látok, Grandpierre már félcsupaszon ugrál. Nem semmi, 58 évesen!:D (hihetetlen hogy annyi, tök izmos, meg tényleg úgy ugrál, mint 20 évvel ezelőtt) Hát, tényleg táltos erők fiatalítják!:D
Aztán koncert vége, vissztaps, és jöhetett az az 1-2 várva várt, Csodaszarvasos verzióban előadott Halottképmek szám.:) Bár a Hunok csatája már volt korábban, de az Aláírhatatlan történelem, és a Nincs más megoldás még nem. Na, utóbbi sem volt semmi. A közönség egy emberként üvöltötte:
„Nincs-más-meg-ol-dás! Hal-ha-tat-lan-ság!” Ezen a ponton már tényleg kész voltam, csak a zene volt, a szöveg mondanivalója, és az éneklés… Maga volt a csoda.
Aztán mikor ezután lementek a színpadról, nagyon reménykedtem benne, hogy egy második visszatapssal mégegyszer vissza lehet csábítani őket a színpadra. Szerencsére mások sem hagyták annyiban. Üvöltöttünk, visítottunk, tapsoltunk… igazán vicces volt az egész. Láttam magamat kívülről, hogy mennyire ordítok, és még el is kezdtem röhögni Beának, hogy úgy visítok, mintha az életemért tenném.:D
És……visszajöttek!:D És megint a Napkaput játszották el, a legtombolósabb számot!! Minden maradék erőmet beleadtam a tombolásba, már majdnem összeestem. Gondoltam is,hogy milyen szép halál lenne végkimerültségben meghalni egy VCS/VHK koncerten!:DDD
Ez persze nem történt meg, csak a hangom ment el, olyan szinten rekedtem be, hogy ihaj!
Ez még mind semmi,de mivel másnap is buliztunk, rekedt hangommal tovább kiabáltam, ami azt eredményezte, hogy most írás közben bioparoxal fujkálom a torkom, forró teát iszom (bár ezt már 2 napja teszem) és abban reménykedem, hogy elmúlik, és a gégeorvos nem rendel el egy hétig tartó teljes beszédszünetet, mint nővéremnek, aki pár éve ugyanígy buliban üvöltözte el a hangját.
Előre félek, hogy mi lesz április 25-én?!:OOOO Szerintem meg fogok némulni!!!!!:D
Ugyanis a koncerten nem akármilyen szórólapokat osztogattak: Álmom teljesül!!!!!
Április 25-én VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK IDÉZŐ koncert lesz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:O A régi bandából csak Ipacs nem lesz benne! Soha nem gondoltam volna, hogy hallhatok Halottkémek számokat élőben, halottkémekes hangszereléssel! Basszusgitárral, üvöltözéssel, nem népies hangszereléssel!!(egyébként sajnos nem üvöltözött valami sokat Attila ezen a koncerten) Persze szeretem a Csodaszarvast, de a Halottkémeknek nem érhet nyomába, és szerintem a legtöbben így gondolják. Biztosan méginkább tömve lesz a PECSA! Mi mindenképpen megyünk! Az elkövetkezendő hónapokban is lesz mit várnom!:D

Holnap leírom a következő napot is.:)

 

Valami nagy...

„HOL VAN AZ A TŰZRŐLPATTANT PIROS-BARNA LÁNY
AKIVEL MA ÁTMULATNÁM AZ EGÉSZ ÉJSZAKÁT?
KERESZTBE AZ ÚTTESTEN FÖNN A VILLANYPÓZNÁN!
UGRÁLNI A HÁZTETŐKÖN, MIÉNK A VILÁG, HEJ!

GYERE IDE HA VAN KEDVED, MERT MA NAGYOT MULATUNK!
BUKFENCEZNI A JÁRDÁKON VADIDEGENNEKEL!
UGRÁLNI, MINDENKINEK KICSI A RAKÁS!
MIÉNK A VÁROS, ÉS MIÉNK A VILÁG!!!! HEJ!”
/VHK – Miének a világ/

Igen, igen, holnap irány Pest, megyek Vágtázó Csodaszarvas koncertre!!! Már 3 hónapja várom a nagy pillanatot, hogy élőben halljam Grandpierre üvöltését, lássam őt, és részt vegyek, feltöltődjek eme sámános hangulatban!:D *izgatott, pattog*
Hamarosan beszámoló.:)

Hát ezek a fantasztikus Attilák... :D

Á, egész nap ez a szám járt a fejemben:
http://www.youtube.com/watch?v=F8piV9M_hvY

Tóth Attila  Istenkirály, senkitől nem hallottam még így ezt a dalt, és szerintem nem is fogom. Fantasztikusan tud "metálvinnyantani".:D

 

És ha már Tóth Attila, akkor itt van egy másik remek dal, ami videóval együtt kurvajó!! Hát nem kicsit borzongós darab!:O  (Novák Péter ötleteit egyszerűen nem lehet felülmúlni, ahogyan színpadra viszi ezeket a számokat!! Zseniális!:O) 
http://www.youtube.com/watch?v=ExMdyME-7uI&feature=related